„Németország nélkül nem is lenne az egész stabilitási mechanizmusból semmi, mert az alap több mint egynegyedét a szorgos németek adják össze. A jó hír folyományaként ezentúl már két mentőalap is mentheti a bajba jutott euróországokat, amelyek viszont – ki tudni, miért – mégsem bíznak annyira a 2010-től folyamatosan alapuló-alakuló alapokban, és inkább az azonnal fizető Európai Központi Banktól (EKB) várnak államkötvény-vásárlást. Amit az EKB meg is tesz, mert Super Mario, azaz Mario Draghi bankvezér a múlt héten beadta a derekát, és folytatódik a bankóprés. Ki ezt, ki azt nyomtat, előbb-utóbb majd csak lesz valami az amerikai, a brit, a japán és az európai adóssághegyekkel. Valószínűleg elhordja őket majd az infláció, ha a pénznyomdák megbízhatóan működnek.
Ez is egyfajta stabilitási mechanizmus, ha úgy vesszük.
Tegnap azonban történt két másik ideillő esemény is. Adjuk meg a tiszteletet José Manuel Barroso bizottsági elnöknek, aki a válság hatodik évébe lépve most éppen azzal rukkolt elő, hogy Európa »a nemzetállamok szövetségévé« alakul, vagy legalábbis ez lenne a cél, és ez nagyon jó lesz mindnyájunknak. És ebben a szép új föderációban biztos elképzelhetetlen lesz, hogy első és másodosztályon utazzanak az uniós polgárok: az egyik jó magas felárért a turistaosztályon, a másik pedig VIP-szolgáltatással és akciós kedvezménnyel.”